2010. október 15., péntek

Reinkarnáció = újjászületés


Reinkarnáció = újjászületés

A reinkarnációs tanok szerint, mely a lélek többszöri testet öltését vallja, egy életút nem elég ahhoz, hogy a lélek a szellem szintjének magaslataihoz felfejlődjön. Ezért többször kell leszületnie, testet öltenie. Az életutakon átélt tapasztalások és a lélek fejlettségének tükrében egyre magasabb és magasabb szinteken élheti meg létformáit. Az ősi bölcselet tanítása szerint az ember sokszor él különböző korszakokban testet öltve a legkülönfélébb körülmények között, mindaddig, amíg a földi tapasztalat teszi olyan bölccsé, mely csirájában magába foglalja az összes isteni tulajdonságot. Ha nagyot hibázik, becstelenül, gonosz és ártó szándékkal él, akkor egy újabb inkarnáció következtében alacsonyabb szintről kiindulva kell újra és újra megjárnia a fejlődési folyamatokat. Egészen addig, míg emberi gyarlóságain felül nem kerekedik, és az érdek nélküli szeretet és nemesedés által a megvilágosodást el nem éri. Akkor, úgymond, nem kell már többé testet öltenie, leszületnie, és befejeződnek a földi próbatételek. Más világok nyílnak meg a lélek előtt.

Ebben a dologban lehet hinni, vagy nem hinni: sem a konkrét valósságát, sem az ellenkezőjét nem bizonyították be.

Azt szoktam mondani azoknak, akik teljes mértékben elhárítják maguktól a reinkarnációba és a más dimenziókba vetett elképzeléseket, hogy az ember nem lehet olyan szűk látókörű, és nem hiheti azt, hogy rajta és a látható háromdimenziós, kézzel fogható világon kívül semmi más nem létezik. Nem hiheti azt, hogy csak az van, amit az öt kezdetleges érzékszervével láthat, hallhat, tapinthat, szagolhat és ízlelhet. A tér-idő kérdéseit és talányait sem vagyunk képesek áttekinteni.

Úgy gondolom, okkal hinni valamiben jó és reményteli. Valamilyen, a Világmindenség egységét fenntartó erőközpontnak lennie kell, amelyet ugyan minden nép a saját képére alakított, mégis, valahol a központban Egy és Mindenható. Tudatunk mögül is ez a sugallat érkezik – amióta világ a világ, történelmi korok és népek hitrendszerének örökös része ez. Aki elzárja a lehetőségek befogadásának kapuját, az elzárja a bizonyosság észlelésének lehetőségét is. A teremtéssel, a világ keletkezésével és fejlődésével kapcsolatos folyamatok kutatói is azt próbálják bizonyítani, hogy minden a természet rendjének megfelelően, biológiai információkra épülő szempontok alapján történt és történik a világmindenségben.

Nincsenek megjegyzések: