2010. augusztus 30., hétfő

TUDATALATTINK REJTETT HATALMA


Az erő bennünk van, hiszen a legnagyobb hatalmunk a választás képességében rejlik. Mi vagyunk saját sorsunk irányítói. Tudnunk kell, hogy amit tiszta hittel, vagy önszuggesztióval a tudatalattinkba ültettünk, elindul a megvalósulás útján. Vonzza a vágy beteljesülését. A gondolat az ok, a következmény az okozat. Ha relaxált vagy ellazult állapotban vágyainkat filmszerűen kivetítjük, azok újabb megerősítést nyernek. A kudarcnak csak a hiányzó bizalom vagy a túlzott erőlködés lehet az oka. Már attól is nőhet az önbizalmunk, ha tisztában vagyunk az agy irányító működésének mikéntjével. Saját életünkből nyerhetünk bizonyítékokat, hogy mi is volt az a valami, amit annyira akartunk, ezért el is értük.

Bíró Ica

2010. augusztus 29., vasárnap

TUDATOS ÉS TUDAT ALATTI ELMÉNK


Ahhoz, hogy élni tudjunk a pozitív gondolkodás lehetőségeivel, meg kell ismernünk elménk “titokzatos” működésének néhány részletét. Elménknek kétféle tevékenysége van, tudatos és tudat alatti. Mindenkit e két énje irányít.


A tudatos elme mérlegel, kiválaszt, vezet és igazgat a környezettel létesített kapcsolatokban (élettárs, otthon, lakás…). Az öt érzékszervünk révén ismeretekre teszünk szert. Így tudatunk tanulás, megfigyelés és tapasztalás révén bővíti tudásunkat. Az összes döntést tudatos agyunkkal hozzuk létre. Másfelől viszont életfunkcióink, szívverés, emésztés, légzés, vérkeringés összes folyamatait tudatalattink automatikusan működteti, a tudatunk ellenőrzése nélkül.


Tudatalattink elfogad választás nélkül bármit, amit tudatosan elhiszünk. Nem mérlegeli a dolgokat úgy, mint azt a tudatos énje teszi. Amint vetünk tudatalattink talajába, úgy aratunk testi-lelki körülményeinkben egyaránt. Ne feledjük: belső világunk, vagyis gondolataink, érzéseink, elképzeléseink nagymértékben alakítják külvilágunkat is. Bármit találunk a körülöttünk testet öltött világban, azt saját belső világunk teremtette tudatosan, vagy tudat alatt.

2010. augusztus 28., szombat

A környezetünk adta energiák


A környezetünk adta energiák megismerése is segíthet áthidalni a nehéz időszakokat. Kezdjünk el figyelni a következőkre is:


Még mielőtt a pozitív gondolkodás szerepére térnék, fel szeretném hívni a figyelmet néhány olyan dologra, melynek fontosságára talán sokan nem is gondolnak: a környezetünk energiaforrásainak negatív és pozitív hatásaira. Azt a láthatatlan energiát, mely karnyújtásnyira körbevesz minket, aurának nevezik. Az egészséges ember aurája töretlen, egész és erős. A károsító hatásokat kivédi és semlegesíti. Az általában stresszes, meggyötört embereké viszont gyenge, lyukas és hiányos, ezért még sérülékenyebb. Tudnunk kell, hogy életvitelünkön túl, ha akarjuk, ha nem a környezetünkből is kapunk láthatatlan energiaimpulzusokat, jót, rosszat egyaránt. Nem árt, ha ismerjük ezeket az energiamezőket, hogy segítő, vagy ártó hatásaikat használjuk, avagy lehetőség szerint elkerüljük. Talán ez is segíthet!

1. ENERGIÁINKAT GYENGÍTŐ KÖRNYEZETI HATÁSOK

– Elektromos készülékek fényei, hangjai, sugarai, melyek modern világunkban szinte nélkülözhetetlenek. (Minden készüléket használat után áramtalanítani kell, a tv-t is.)

– Elektromágneses szerkezetek, magasfeszültség és a háttérzaj. (Környékük közelében a hosszabb tartózkodás veszélyes.)

– A lég- és vízszennyezés. (A környezetszennyezés megszüntetésére való törekvés.)

– Földi és éteri sugárzások, időjárási fronthatások. (Kényszerhelyzet, ami elkerülhetetlen.)

– Műanyagok, fémek, természetellenes ruhaneműk, bántó formák és tárgyak, kellemetlen illatok, tartósítószerek, egyes táplálékok, negatív kisugárzású személyek és élőlények (kerülendők, ha lehet).


2. ENERGIÁNKAT ERŐSÍTÓ KÖRNYEZETI HATÁSOK

A természetből merített erők:

– Növények, virágok, kellemes illatok, hangok.

– Kristályok, kövek, természetes anyagok.

– Teljes értékű bio élelmiszerek, vitaminok, természetes vizek.

– Harmonikus színek és kellemes formák.

– Hangulatunkat frissítő vagy megnyugtató zenék.

– Hegyek, tengerek, erdők rétek, friss levegő, napfény és maga a természet, mely sajnos manapság egyre szűkebb térbe szorul.

– Közelségüket keressük, élvezzük előszeretettel.

2010. augusztus 27., péntek

Saját tanulásom útja


Nekem is sok dolgot kellett meg- és átélni, valamint tapasztalni, és még nem vagyok a végén. Az ember örökké fejlődik, tanul, átalakul, persze jobb lenne, ha nem a saját kárán tenné ezt, azért egyszer-egyszer mégis csak úgy esnek meg a dolgok. Néha szenvedünk, néha boldogok vagyunk, és talán ez így is van rendjén. Nekem is meg kellett ismernem kicsit jobban önmagam a változások megtételéhez. Ezért is ástam egyre mélyebbre, kutatva a lélek rejtelmeit. Mára bizonyosságot nyert számomra, és orvosi kutatások is egyre jobban alátámasztják azt, hogy a problémák többsége – a betegségek, és bizony sokszor a súlyfelesleg kérdése is – többek között a lélek sérüléseiből fakad. A probléma megoldását is ott kell elsősorban kiküszöbölni és gyógyítani. Hiszen test-lélek-szellem elválaszthatatlanságát saját magamon is megtapasztaltam és tapasztalom most is. Ez az ismeretanyag a keleti filozófiákra épül, az aura, a meridiánok, a csakrák és az életenergia, a chi ismeretére, melyek a háromdimenziós világunkban nem kézzel foghatóak, de mégis jelen vannak. Nyitottaknak és befogadóknak kell lennünk ahhoz, hogy érzékelhetővé váljanak számunkra.
B.I.

2010. augusztus 26., csütörtök

A motiváció, mint az egyik legjobban működő hajtóerő


Általában igaz, hogy nincs erősebb forrás a belső motiváció növelésére, mint az a tiszta emberi vágy, hogy erőfeszítéseinket őszintén elismerjék, dicséretben részesítsenek. Főleg azoktól fontos a véleménynyilvánítás, akik közel állnak hozzánk, ez újabb lendületet adhat ahhoz, hogy csúcsteljesítményekre legyünk képesek. Ha valakit sohasem jutalmaznak érdemei elismeréséül, az a belső motiváció csökkenéséhez vezethet.


Ez az élet minden területére igaz.


Ha segíteni akarunk valakin, akkor biztassuk, higgyünk képességeiben, erősítsük önbizalmát – mely képessé teheti arra, hogy valóban elérje céljait. Szunnyadó rejtett erők mozgósítását indíthatjuk el ezzel az egyszerű emberi gesztussal.

De ennek a fordítottja is igaz: a rossz stílusú, vagy rossz indulatú kritika többet árt, mint használ, s a teljesítőképességet minimumra csökkentheti. Erre már az első könyvemben is utaltam, új tapasztalataim is csak alátámasztják ezt a véleményemet.

Ahhoz azonban, hogy a motiváció folyamatosságát biztosítsuk, és a célkitűzést reálissá tegyük, fontos az elején tisztázni és pontosan felmérni a tényleges képességeket és lehetőségeket.

Ne feledjük, minden tevékenységünk mozgatórugója a motiváció. A hétköznapjaink, a munkánk, a párkapcsolataink, a sportolói pályafutásunk, a hobbijaink csak addig a pillanatig életképesek, amíg örömünket leljük bennük. Ha megszűnik a motivációnk, ha kialszik a láng belőlünk, mi is megszűnünk önmagunk lenni.

Élni jeltelenül, célok és álmok nélkül pedig olyan, mint játszani jókedv nélkül – egyszerűen lehetetlen feladat.

Mindenkinek szüksége van az őszinte véleményre képességeiről, de csak abban az esetben használ, ha a mondandónkat szeretettel, pozitívan, építő jelleggel mondjuk el. Vannak azonban olyanok is, akiknél ügyelni kell a kritika és a dicséret megfelelő arányára, hogy az építő legyen. Ez az az állapot, amikor “csak-azért-is” megmutatjuk, mire vagyunk képesek. Jártam én is hasonló “cipőben”. De ha hosszú távon elmarad a szeretetteli, kedves visszajelzés, a sikerélmény hiánya megszünteti a további motivációkat. Ne hagyjuk!


B.I.

2010. augusztus 25., szerda

Merj mindig mást megtenni!


Ha új feladatba kezdünk, úgy motiváljuk magunkat célunk elérésére (ez lehet testi, lelki, szellemi cél), hogy minden izomkötegünk, idegszálunk, agysejtünk és célirányos figyelmünk a koncentrációnk fókuszában legyen.

Koncentráljunk, összpontosítsunk testi-lelki erőinket egybevetve, zsigerből minden sejtünkkel erősítsük a célba érést. Így sikerülhet elérni vágyainkat, az eddigieknél sokkal többet leszünk képesek alkotni.

A sikert mindig saját képességeinkhez mérten könyvelhetjük el.
Aki lépésről lépésre képes fejleszteni érzékszervei működésének kapacitását és képes összpontosítani energiáit, az képessé válhat arra is, hogy a pozitív gondolatokat és a vizualizált képeket mélyen, önszuggesztióval átélje, és bázisként használja. Így a negatív gondolatokat tudatosan kirekeszti, szinte száműzi. Aki hajlandó és képes újabb és újabb sejtjeit aktivizálni és működésre késztetni, az egyre több és több dologban képes kreatívan nagyot alkotni. Ez természetesen vonatkozik a külalakkal kapcsolatos problémákra is, hiszen a fentiek értelmében – ha új és újabb funkciókat működtetünk (testit, lelkit, szellemit), azok új és újabb sejteket edzenek, frissítenek és hoznak akcióra kész állapotba még akkor is, ha éveink száma egyre több. Így fiatalodunk meg azáltal, hogy a megszokottól többet és mást leszünk képesek kreatívan végrehajtani. Szerintem valahol ez lehet a testi, lelki, szellemi frissesség és az ifjún maradás egyik nagy titka. Merjünk tenni mindig valamivel többet, mint amennyit eddig megszoktunk, olyat, ami az igazi örömünket is szolgálja.

B.I.

2010. augusztus 24., kedd

Tanulás és készség



Mindenkori életfilozófiám: Hiszem azt, hogy vannak dolgok, amiket idővel nagyon jól meg tudunk tanulni, s már-már ösztönösen, reflexszerűen végezzük azokat.


Ilyen minden rutinszerű munkavégzés, de a jól begyakorolt sportmozgás is ennek a folyamatnak az eredménye. Idővel, amikor automatikussá válnak mozdulataink, agyunk, izmaink, testfunkcióink, szervezetünk minden különösebb nehézség nélkül, félgőzzel, szinte “magától” hajtja végre a rutinfeladatait. Ez bizonyos területeken nagyon hasznos, hiszen gyakorlat teszi a mestert, de ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk, és ne csak rutinból éljük meg mindennapjainkat, egyre több és újabb ismeret, plusz tevékenység beiktatása ajánlatos. Ha új és újabb dolgok megtanulásába fogunk, feltétlen új és újabb testi-lelki-szellemi erőket mozgósítunk, amivel egyre gyarapítjuk tudásunkat. Ezáltal közelebb kerülhetünk igazi önvalónk megismeréséhez is. Érdemes bővítenünk testi-lelki-szellemi kapacitásunkat, titkos erőforrásokra találhatunk.

Nem baj, ha eleinte túl nehéznek, szinte lehetetlennek tűnik valamely feladat elvégzése, próbáljunk meg arra koncentrálni, hogy semmi sem lehetetlen, ha igazán akarjuk – csak tenni kell érte. Mégpedig a rutinos tevékenységen felül teljesítve – összpontosított energiákkal.

“A gyenge azt mondja, tégy valamit értem, az erős önmagán segít.”