2010. október 10., vasárnap

Ki kell tőrni a béklyóból!


Mindenkori életfilozófiám: Hiszem azt, hogy vannak dolgok, amiket idővel nagyon jól meg tudunk tanulni, s már-már ösztönösen, reflexszerűen végezzük azokat.

Ilyen minden rutinszerű munkavégzés, de a jól begyakorolt sportmozgás is ennek a folyamatnak az eredménye. Idővel, amikor automatikussá válnak mozdulataink, agyunk, izmaink, testfunkcióink, szervezetünk minden különösebb nehézség nélkül, félgőzzel, szinte “magától” hajtja végre a rutinfeladatait. Ez bizonyos területeken nagyon hasznos, hiszen gyakorlat teszi a mestert, de ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk, és ne csak rutinból éljük meg mindennapjainkat, egyre több és újabb ismeret, plusz tevékenység beiktatása ajánlatos. Ha új és újabb dolgok megtanulásába fogunk, feltétlen új és újabb testi-lelki-szellemi erőket mozgósítunk, amivel egyre gyarapítjuk tudásunkat. Ezáltal közelebb kerülhetünk igazi önvalónk megismeréséhez is. Érdemes bővítenünk testi-lelki-szellemi kapacitásunkat, titkos erőforrásokra találhatunk.

Nem baj, ha eleinte túl nehéznek, szinte lehetetlennek tűnik valamely feladat elvégzése, próbáljunk meg arra koncentrálni, hogy semmi sem lehetetlen, ha igazán akarjuk – csak tenni kell érte. Mégpedig a rutinos tevékenységen felül teljesítve – összpontosított energiákkal.

“A gyenge azt mondja, tégy valamit értem, az erős önmagán segít.”

Nincsenek megjegyzések: