Általában igaz, hogy nincs erősebb forrás a belső motiváció növelésére, mint az a tiszta emberi vágy, hogy erőfeszítéseinket őszintén elismerjék, dicséretben részesítsenek. Főleg azoktól fontos a véleménynyilvánítás, akik közel állnak hozzánk, ez újabb lendületet adhat ahhoz, hogy csúcsteljesítményekre legyünk képesek. Ha valakit sohasem jutalmaznak érdemei elismeréséül, az a belső motiváció csökkenéséhez vezethet.
Ez az élet minden területére igaz.
Ha segíteni akarunk valakin, akkor biztassuk, higgyünk képességeiben, erősítsük önbizalmát – mely képessé teheti arra, hogy valóban elérje céljait. Szunnyadó rejtett erők mozgósítását indíthatjuk el ezzel az egyszerű emberi gesztussal.
De ennek a fordítottja is igaz: a rossz stílusú, vagy rossz indulatú kritika többet árt, mint használ, s a teljesítőképességet minimumra csökkentheti. Erre már az első könyvemben is utaltam, új tapasztalataim is csak alátámasztják ezt a véleményemet.
Ahhoz azonban, hogy a motiváció folyamatosságát biztosítsuk, és a célkitűzést reálissá tegyük, fontos az elején tisztázni és pontosan felmérni a tényleges képességeket és lehetőségeket.
Ne feledjük, minden tevékenységünk mozgatórugója a motiváció. A hétköznapjaink, a munkánk, a párkapcsolataink, a sportolói pályafutásunk, a hobbijaink csak addig a pillanatig életképesek, amíg örömünket leljük bennük. Ha megszűnik a motivációnk, ha kialszik a láng belőlünk, mi is megszűnünk önmagunk lenni.
Élni jeltelenül, célok és álmok nélkül pedig olyan, mint játszani jókedv nélkül – egyszerűen lehetetlen feladat.
Mindenkinek szüksége van az őszinte véleményre képességeiről, de csak abban az esetben használ, ha a mondandónkat szeretettel, pozitívan, építő jelleggel mondjuk el. Vannak azonban olyanok is, akiknél ügyelni kell a kritika és a dicséret megfelelő arányára, hogy az építő legyen. Ez az az állapot, amikor “csak-azért-is” megmutatjuk, mire vagyunk képesek. Jártam én is hasonló “cipőben”. De ha hosszú távon elmarad a szeretetteli, kedves visszajelzés, a sikerélmény hiánya megszünteti a további motivációkat. Ne hagyjuk!
B.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése