Csakrák: zeneterápia II.

A zeneterápia alkalmazásakor helyezkedjünk el kényelmesen, lazítsuk el magunkat. Például ülhetünk lótuszülésben, ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a gerinc egyenes legyen. Adjuk át magunkat a zenének és engedjük, hogy átjárjon bennünket. Hagyjuk, hogy rezgései megváltoztassák testünk, lelkünk és szellemünk rezgéseit. Tegyük félre elvárásainkat, gondolatainkat, és mélyedjünk bele teljesen a zene hangzásába. A zene első részének hallgatásakor könnyedén, erőfeszítés nélkül koncentráljunk a gyökér csakrára, és figyeljük meg, hogy mi történik bennünk. 

Engedjük szabadjára azokat a képeket és érzéseket, melyeket a zene kivált belőlünk. Ahogy csakráról csakrára fokozatosan haladunk, egyre feljebb, egyre jobban lazuljunk el, és érezni fogjuk, hogy egyre boldogabbakká és felszabadultabbakká válunk. Talán azt is tapasztalni fogjuk, hogy a hangok az egyes energiaközpontokban különösen intenzíven dolgoznak. Amikor a zenének vége, élvezzük még egy ideig a csendet. Mint ahogy a színtelen fény magában hordozza az összes színt, úgy tartalmazza ez a csend az univerzum összes lehetséges hangját.


Ebben a csodálatos hangokkal teli csendben lelkünk rendkívül éberré válik, és felfogja az élet összes jelenségéből sugárzó és a magasabb szférákból jövő hangokat. Ilyenkor a mindenség kinyilatkoztatását is meg lehet érezni, áthallatszik abból a mélységes nyugalomból, melyet a csend hordoz.

“Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek lelkében szép az ének,az hallja a másik énekét is szépnek.”