Történeti háttér
A kutatásokat az 1940-es évektől szisztematikusan végzik a nyugati civilizáció vezető nagyhatalmai. Az első áttörést az Egyesült Államok hadiiparának/űrkutatásának megbízásából végzett kutatások hozták az 1960-as évek végén. Bebizonyosodott, hogy életterünk természetes elektromágneses közege nélkül (külső ritmizálók) anyagcsere-folyamataink alapvető ritmizálását (alvás-ébrenlét, hormonális működés, stb.) nem vagyunk képesek fönntartani.
Időközben – főleg a német anyanyelvű európai országokban és Japánban – széles felhasználói táborra találtak a rezonanciás kölcsönhatásokra támaszkodó elektrodiagnosztikai eljárások. Ezek kiegészítéseképpen 1977-től megjelentek a biológiai rezonancia elvén működő terápiás készülékek, majd az 1980-as évek közepétől a kombinált, diagnosztikai és terápiás funkcióval is rendelkező berendezések. Orvos- és természetgyógyász társaságok alakultak, melyek működésének középpontjában a rezonanciás elektroterápia áll. Ha az ide vonatkozó nemzetközi kutatásokat összegezzük, akkor arra a következtetésre juthatunk – mint a legtöbb tudós, aki maga is részt vett a munkában –, hogy már mintegy tíz éve a holisztikus megközelítés az egyedül természettudományosan megalapozott szemlélet a biológiában és az orvostudományban.
Egyszerű alkalmazhatósága miatt ma már páciensek milliói részesülnek naponta rezonanciás elektroterápiában. A szervezet elektromágneses irányító folyamataiba nagy részletességgel, szövet- és funkcióspecifikusan lehet bekapcsolódni, így minden esetben célzott terápia végezhető. A jelek, melyeket a készülékek előállítanak, a szervezet saját jeleivel meghatározott jelátviteli sávban lépnek interferenciás kapcsolatba. Ezáltal a belső kommunikáció hatékonyabbá válik, ami az anyagcsere-folyamatok eredményesebb összehangoltságát vonja maga után. Az így létrejött jobb alkalmazkodóképesség egyben a szervezet integritásának – és önreparációs, önreguláló képességének – erősödését jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése