Idézetem:
“Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél!” (ismeretlen)
A sajtószabadság egy kivívott jog, melyet tisztelek, de nem tudom tisztelni azokat az újságokat és legfőképp azokat az újságírókat, akik akár az írott akár az íratlan szabályokat felrúgják!
Most már nem először látom, hallom és tapasztalom, hogy miképp rágnak a végtelenségig egy témát (lásd pl. S.Bucit kit most már nemcsak közellenségé lett, de a drogmaffia és csak arra vár mikor kottyant ki valamit, vagy az életével saját kezével véget vető volt kormányszóvivő esetén) vagy közölnek valótlanságokat egyes média- vagy közszereplőről. Mit se törődnek azzal, hogy így egy sajnálatos esetet vagy akár egy tényleges hibát is oly annyira felnagyítanak, hogy már sérül a személyiség jog vagy a büntetés nagyobb lesz, mint amit egyébként érdemelnének. Ugyanolyan hibának, sőt bűnnek tartom, ha egy újságíró mit se törődve a magánélet szentségével, addig vájkál, kutakodik egy ismert személyiség életében, hogy annak esélyes sincs arra, hogy normális szerelmi életet éljen. Mert ha van is egy kis halvány remény arra, hogy párt találjon, a sajtó egyből lecsap és mielőtt a meghitt romantika kialakulhatna, máris ott lohol a nyakában. Persze ha nem sikerül a szenzáció és nem kapható lencsevégre az új szerelem, akkor már-már a zaklatás határáig elmenve hírt kreálnak egy botlásból, vagy egy véletlenül kivillanó fehérneműből is. De azt mondom legyen, ha egy újságnak hírérték az, hogy xy egy kőben nagyot esett, akkor lelke rajta, de ha nem esett el és mégis azt írták, az már hazugság!
Most már nem először látom, hallom és tapasztalom, hogy miképp rágnak a végtelenségig egy témát (lásd pl. S.Bucit kit most már nemcsak közellenségé lett, de a drogmaffia és csak arra vár mikor kottyant ki valamit, vagy az életével saját kezével véget vető volt kormányszóvivő esetén) vagy közölnek valótlanságokat egyes média- vagy közszereplőről. Mit se törődnek azzal, hogy így egy sajnálatos esetet vagy akár egy tényleges hibát is oly annyira felnagyítanak, hogy már sérül a személyiség jog vagy a büntetés nagyobb lesz, mint amit egyébként érdemelnének. Ugyanolyan hibának, sőt bűnnek tartom, ha egy újságíró mit se törődve a magánélet szentségével, addig vájkál, kutakodik egy ismert személyiség életében, hogy annak esélyes sincs arra, hogy normális szerelmi életet éljen. Mert ha van is egy kis halvány remény arra, hogy párt találjon, a sajtó egyből lecsap és mielőtt a meghitt romantika kialakulhatna, máris ott lohol a nyakában. Persze ha nem sikerül a szenzáció és nem kapható lencsevégre az új szerelem, akkor már-már a zaklatás határáig elmenve hírt kreálnak egy botlásból, vagy egy véletlenül kivillanó fehérneműből is. De azt mondom legyen, ha egy újságnak hírérték az, hogy xy egy kőben nagyot esett, akkor lelke rajta, de ha nem esett el és mégis azt írták, az már hazugság!
Sajnos, nem csak ennyi szokott lenne, mikor valótlant állítanak. Az álhírek emberi kapcsolatokat tehetnek tönkre vagy anyagi veszteséget is okozhatnak. Na és ami a legfőbb bosszúságot adja nekem, az a hangzatos címek és a bocsánatkérés nevetséges módja. Utálom, mikor egy szövegkörnyezetből kiragadott, de úgy egészen másképp hatómondattal adnak el egy cikket.
Mondok erre egy példát: mondjuk egy rúdtáncosnő beszél az iskolaéveiről, ahol elmondja, hogy bizony Kémiából volt idő, mikor bukásra állt, mert a tanárja nagyon szeretett neki egyest, azaz cerkát adni. Mert akkor ők a barátaival így hívták az egyest. … Aztán a cikk még szól a gimis szerelmekről és hogy milyen a jó szex, meg arról hogy végül is a Kémia lett a kedvenc tantárgya.
A cikk címe lehetne ez:
Általánosban majdnem megbukott, mégis ötösre érettségizett Kémiából!
Helyette mi lett:
Nem szerette a tanár cerkáját ezért a gimiben vesztette el a szüzességét!!!!
Ugye milyen félre érthető és egyben undorító is. Na ennek én most véget vetek!
Mert mi volt eddig! Ha netán a bíróság határozott, akkor is a valótlanságot a címlapon hozták százas betűkkel, míg a bocsánatkérést a lapon belül mikró betűkkel! Nyilván nem tudom megváltani az egész világot – az már sajnos kétezer éve se sikerült - így ha a háborút nem is tudom megnyerni Ica csatáiban ott leszek.
Mert mi volt eddig! Ha netán a bíróság határozott, akkor is a valótlanságot a címlapon hozták százas betűkkel, míg a bocsánatkérést a lapon belül mikró betűkkel! Nyilván nem tudom megváltani az egész világot – az már sajnos kétezer éve se sikerült - így ha a háborút nem is tudom megnyerni Ica csatáiban ott leszek.
Ettől a perctől fogva kijelentem, hogy ez a blog lesz az a hírforrás, amiben a kedves olvasó, rajongó és bárki ki cikket olvasott Bíró Icáról megtudhatja az igazságot azokról a cikkekről melyben valótlan vagy elferdített állítás jelent meg. Mostantól fogva pontozzuk, és kritikusan értékeljük a sajtót felfedve minden kis alattomos trükköt, vagy hazugságot.
Bíró Ica: "Mindig is kerestem azt a lehetőséget, miképp reagálhatnék azokra az újságcikkekre, melyek már annyi bosszúságot okoztak. Nagyon örülök, hogy a kedves olvasóknak lesz egy valós hírforrásuk a blogom által. Ha kíváncsiak az igazságra, itt majd mindig megtalálják!"
A „biroica blog” lesz az egyetlen médium, ami leközli majd a valós infót. Természetesen lesz olyan újság vagy megjelenő cikk, melyben nem található kivetnivaló, ezért ők az Oszkár díj helyett megkapják az „Igazmondó juhász” szobrát”
Bíró Ica: "Mindig is kerestem azt a lehetőséget, miképp reagálhatnék azokra az újságcikkekre, melyek már annyi bosszúságot okoztak. Nagyon örülök, hogy a kedves olvasóknak lesz egy valós hírforrásuk a blogom által. Ha kíváncsiak az igazságra, itt majd mindig megtalálják!"
Akik pedig elferdítenek vagy hazudnak vagy engedély nélkül írnak, azok pedig a „Háry János” szobrát kapják!
Az első szobrot holnap ki is osztom!!! Sajnos!
fullextra 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése